Lágyító betonhoz: mi ez, miért kell az oldatban, mi a fogyasztás - Setafi

Az építők egyik gyakori kérdése az, hogy miért van szükség lágyítóra a betonhoz. Ez egy speciális adalékanyag, amely javítja a betonkeverék minőségét, elősegíti annak keményedését még alacsony hőmérsékleten is, megakadályozza a vasalás korrózióját és egyéb káros folyamatokat. Az ilyen adalékanyagok célját és felhasználási arányát a bemutatott anyag részletesen ismerteti.

A lágyító célja

Először is meg kell értened, hogy mire való a lágyító. Ez egy speciális szerves polimer vagy szervetlen só alapú adalék, amelyet mindig a betonkeverékhez adnak. A kompozíció több típust különböztet meg:

• polimer-szilikon;
• polikarboxilát;
• lignoszulfonát;
• kalcium- és nátrium-nitrát.

A lágyítóról elmondhatjuk, hogy szerves vagy ásványi anyag, amely jelentősen javítja a beton tulajdonságait a keverék például megszünteti a légbuborékokat, elősegíti a keményedést, segít az oldat elkészítésében még negatív körülmények között is hőmérsékletek.

A lágyítót több probléma megoldására vezetik be a készítménybe:

1. Fokozott folyékonyság (mobilitás) a kényelmesebb formázás érdekében. Ez lehetővé teszi a cementfogyasztás (tömeg szerint) 10-15% -kal történő csökkentését.
2. Növelje a plaszticitást a légbuborékok eltávolításával. Így működnek a hidrofób tulajdonságokkal rendelkező adalékok, amelyeknek köszönhetően nő a keverék víztaszító tulajdonságai.
3. Az oldat stabilizálása, homogenitásának megőrzése több órán keresztül. Adalékanyagok szükségesek a betonkeverékek nagy távolságokra történő szállításához.
4. Egy másik dolog, amihez lágyítóra van szükség a betonban, az a zsugorodási idő csökkentése. A kötés és a keményedés során a keverék térfogatot veszít és tömörödik. A folyamat felgyorsítása érdekében speciális adalékanyagokat vezetnek be, amelyek lehetővé teszik a 2,5-szeres gyorsítást.
5. Bizonyos típusú adalékanyagok növelik a keverék fagyállóságát, ami lehetővé teszi a hidegben történő munkát. Ehhez nitrogénvegyületeket, például nátrium-nitrátot vagy karbamidot használnak.
6. Figyelembe véve, hogy miért van szükség lágyítóra egy oldatban, meg kell említeni a szilárdság növekedését és egyéb minőségi mutatókat.

Lágyítószer fogyasztás

Sok cement-homok keverék már megfelelő mennyiségben tartalmaz lágyítószert. Az építők azonban gyakran önállóan készítenek megoldásokat, ezért helyesen kell meghatározniuk a lágyítószer fogyasztását. A fajlagos értékek a komponens típusától függenek, de általában a részarány körülbelül 0,3-1%, néha a cement tömegének 4% -a. Íme néhány példa:

1. "Superplast" - a beton tulajdonságainak javítására szolgál, a fogyasztás a cement teljes tömegének 0,2% -a. Például 10 kg cementhez 20 g lágyítót kell venni.
2. A "Polyplast SP-1" a cement 0,5-1% -a mennyiségben kerül felhasználásra.
3. "LMS" - 0,1-0,3%.
4. "Szuperlágyító C-3" - 0,7%.
5. "Mplus" - 1%.

Amint a listából látható, a fogyasztás mértékét egy bizonyos tartományban határozzák meg, pl. a lágyítószer mennyiségének enyhe feleslege nem rontja a betonkeverék minőségét. Ugyanakkor nem érdemes az arányt csökkenteni, mert különben az adalékanyag hatása gyengülhet.

Univerzális lágyító

A különböző adalékanyagok különböző funkciókat látnak el, ezért néha felmerül a kérdés, hogy mit kell hozzáadni az esztrichhez a szilárdság vagy a jobb keményedés érdekében. Annak érdekében, hogy ne vegye figyelembe a különböző összetevőket, megállhat egy univerzális lágyítónál. Tartalmazza az összes fő anyagot a betonkeverék tulajdonságainak javítására, és számos előnnyel rendelkezik:

• zsugorodás csökkentése;
• repedésmegelőzés;
• a cementfogyasztás csökkentése (tömeg szerint) 8%-kal;
• az erő növelése 10-12% -ig;
• a vízfogyasztás csökkentése akár 15% -kal;
• a keményedési folyamat felgyorsítása széles hőmérsékleti tartományban -15 és +40 ° C között;
• megakadályozza az acél megerősítésének korrózióját;
• nincs saját szaga;
• tűzbiztonság jellemzi.

Néha a boltban vásárolt vegyületek helyett népi gyógymódokat adnak a keverékhez, például szappant, folyékony mosószert, meszet, szilikát ragasztót és másokat. Nem ajánlott ilyen intézkedésekhez folyamodni, mivel a végeredmény minősége nem nyilvánvaló, és a hiba költsége nő. A legjobb, ha univerzális lágyítószert használunk, amelyet a keverék szigorúan az utasításoknak megfelelő keverésekor adunk hozzá (átlagosan 1%).